Oxford, Mississipi

Segítek számolni, jó?

Errefelé a borravaló kábé 20 százalék. Smucig lelkemnek sok, de mostanra megbírkóztam a gondolattal. A pincérek persze tudják, hogy másutt kevesebbet szokta adni, úgyhogy amikor az angolokkal először voltunk valahol, és mindenki nagyon nem amerikai akcentussal beszélt (az enyémet azért valószínűleg nem keverték a birminghamivel), akkor a felszolgálólány inkább a biztos gépbe beütött 18%-ra szavazott.

Ha kártyával fizet az ember (szinte mindig), akkor következő a rituálé: kihozzák a számlát (képen balra), mire fogyasztó belehelyezi kártyáját az erre a célra odahelyezett tokba. Felszolgáló elviszi, lehúzza, madj visszajön az aláírnivaló két példányával, egy fogyasztónak (azt nem is kell aláírni), egy a vendéglőnek (képen jobbra), és ide lehet bevésni, hogy mennyi borravalót ad fogyasztó, amit szintén átutal a bank.

Fenti kép a baloldali, eredeti számla miatt került a blogra. Az rendben van, hogy idegen akcentusom miatt, nem nézik ki belőlem, hogy elég borravalót adnék (kicsit igazuk is van), de hogy nem feltételezik rólam, hogy tudok öttel osztani, az kicsit elszomorít.